Egy kis történet, melyet olvastam, és igencsak mosolyt csalt az arcomra:
"Egy fiatal, élete virágjában levő pár jómódú környékre költözik. Egy reggel, miközben reggeliznek, a feleség kipillant az ablakon, és meglát egy idősebb hölgyet, aki éppen a mosott ruhát teregeti ki a napra. Ezek a ruhák nem tűnnek túl tisztának. Úgy látom, nem igazán tudja, hogy kell mosni, vagy lehet, hogy csak többet kellene szánnia egy tisztességes mosóporra. - mondta az asszony a férjének. A férfi odanéz, és nem szól semmit. Ugyanez a beszélgetés zajlik le köztük minden alkalommal, amikor a szomszéd tereget: a fiatalasszony mindig tesz egy lekicsinylő, csípős megjegyzést. egy hónappal később megdöbben, amikor látja, milyen szép tiszták az asszony ruhái. Nézd, megtanult mosni. Végre vett egy tisztességes mosóport_ mondja a férjének. A férj végül megszólal, és csak ennyit mond: Ma előbb felkeltem, és lemostam az ablakainkat!"
Ez így van a mi életünkben is. Amit látunk, vagy meghallunk a másikból, az azon múlik, hogy milyen tiszta ablakon keresztül nézzük őt. :)
2010. február 17., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez nagyon jó sztori, tetszik :)
VálaszTörlésEgyszerűbb mást kezdeni kritizálni, mint a saját ablakunkat megnézni közelebbről...