Felnőttként is jó "gyereknek" lenni

Ma egy ritka pillanat volt az életemben. Ritkán nézek filmeket, pláne - csak magamért -
mesefilmet. Ma délután megnéztem a nemrégiben megjelent Az Aranyhaj és a nagygubanc-ot. Nagyon tetszett. Kicsit ismét gyereknek éreztem magam. :) Ha az embernek gyermeke van, óhatatlanul kicsit visszacsöppen a gyerekkorba. Ha nem is véglegesen. :))))

Varázslatos Karácsony :)

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyet is megélek. Mindenki szanaszét, Karácsonykor. Nati az édesapjánál, és az Ő anyukájánál. A szüleim itthon. A párom és én pedig egy jóbarátnál, kettecskén, mivel a házigazda vidékre ment a szüleihez. 25-én a Párom bátyjáéknál, 26-án nálunk volt családi ebéd. Komolyan mondom, hogy az egyik legjobb Karácsony volt ez, így. :) Igazán az volt a jó, hogy mindenki ott volt, ahol igazán szeretett volna lenni (kivéve Natust, hiszen Ő most nem választhatott, mert amióta az apukájától külön élünk, ez megegyezés kérdése volt). Tavaly itthon volt, idén ott volt Karácsonykor.
Azt tapasztaltam, hogy az idei ünnep több örömet jelentett, mint máskor. Ez köszönhető annak is, hogy nagyjából két éve rendszeres "hírlevélfogyasztója" vagyok különböző oldalaknak (pl. www.gazdagnok.hu; www.kaszatamas.hu; www.eletrevalogyerek.hu stb.), és így az ünnepek alkalmával még inkább éreztem ezen oldalak szerkesztőitől a konkrét személyemnek szóló üzeneteket, ajándékokat. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy annak ellenére, hogy személyesen nem találkoztunk, ilyen jó kapcsolat alakult ki. :) Mindenképpen látom a szerzők humánus, építő munkáját, és ez örömmel tölt el. Továbbra is lelkes olvasója és felhasználója, támogatója vagyok ezeknek az életjobbító oldalaknak.
Számomra ezért volt varázslatos az idei Karácsony. :)

Ovis Tündérke :)

A változáshoz az is hozzátartozott, hogy Nati szeptembertől óvodás. Azt látom rajta, hogy mindenképpen előnyére válik a dolog. Örülök neki, és boldogsággal tölt el, hogy ILYEN TÜNDÉR AZ ÉN LÁNYOM! :) Tényleg csodálatos lélek, és büszke vagyok rá!

Változások

Már jó pár hónapja nem írtam bejegyzést. Ennek nyilván oka van. Most jött el az idő, amikor ismét érzem, hogy itt az ideje írni. :)
2010.július 10-edikétől ismét párkapcsolatban élek, és nem is akármilyenben. Nem élünk együtt - még -, viszont tudom, hogy Ő az, aki az igazi TÁRSam, mindenben. Volt egy teljes hét, amikor úgy voltunk együtt, hogy megtapasztaltuk azt, amit sokan csak szeretnének. Olyan szinten nagy összhangban voltunk, hogy az már szinte meseszerű volt. Minden együtt töltött perc értékes volt (a mosogatás, a vásárlás, a tanulás... minden, tényleg minden örömmel töltött el bennünket). Azóta is tapasztaljuk, hogy amikor együtt tudunk lenni - akárcsak egy séta erejéig - rendkívűli az összhatás. Erősítjük egymást, minden tekintetben. :) Igazi csapat vagyunk! Ami még ennél is jobb érzés, az az, hogy Natival is szeretik egymást. Mindannyian érezzük, hogy ez így nagyon jó, és közösen tervezzük a jövőnket. Sok-sok akadály bejön, néha már azon is elgondolkodom, hogy kell-e ez nekem, aztán mindig rájövök, hogy IGEN, KELL! A célhoz vezető utat nevezik boldogságnak. Én pedig BOLDOG vagyok, hiszen rengeteg célom van, és haladok feléjük.
A változás kell, és szükséges. Ehhez kapcsolódóan egy idézettel zárom soraimat:
"A sikert nem hajszolni kell, hanem VONZANI - azáltal, hogy vonzó személyiségekké fejlesztjük magunkat." (Jim Rohn)