Tavaszillat

Közeleg a tavasz, és nagyon érzem már ezt az illatot. :) Tele van energiával, a megújulás szelével. Inspiráló, és jókedvre derít. Süt a nap, enyhe az idő, és ez annyira felemelő. Aki teheti legyen egy kicsit a szabadban, szívja magába ezt az érzést! Szép napot, kellemes időtöltést kívánok!
:)))

Mi határozzuk meg...

"Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen a saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe."
Nagyon szeretem az idézeteket, és rengeteget olvasok "híres" sorokat. Keresem az utam, és egyre csak keresem. Látom a drága gyermekem tisztaságát, és csodálom, hogy mennyire határozott. Szeretnék sokszor olyan határozott, és felhőtlenül örömteli lenni. Érdekes dolog, hogy a kisgyermekek "tudatlanul" is okosabbak tudnak lenni, mint sok felnőtt. Pedig a felnőtteknek adott a lehetőség, hogy tanuljanak, olvassanak, megvalósítsák álmaikat, mégis sokszor rengeteg gátja van a megvalósításnak. A gyermekek fejében pedig nincs lehetetlen, nincs meg az a sok gát, mely ezt a "lehetetlent okozza". Valamiben hinnie kell az embernek, hogy a nehéz pillanataiban, napjaiban is haladni tudjon. Én sokáig azt hittem, hogy hiszek Istenben. Most sem tagadom a létezését, azonban átformálódott a gondolkodásom, és inkább természeti törvényszerűségekben hiszek. Gondolok például a vonzás törvényére, vagy arra, hogy ahhoz, hogy kapjunk, előbb adni kell, stb. Ezek olyan dolgok, amiket megtapasztalok. Azt gondolom, hogy mindenki hisz valamiben, vagy valakiben, csak máshogyan nevezi mindezt. Érdekes például az, hogy az érzelmek is kiszorítják egymást. Lehet az ember szomorú vagy vidám, de egyszerre mindkettő nem. Így van ez a gondolatokkal is. Ha jó dologra gondolok, akkor nem tudok rosszra gondolni. Ha mosolygok vagy inkább nevetek, akkor nem tudok szomorú lenni. Ezek mind mind olyan dolgok, amik számomra megfelelő magyarázatot adnak az egyes helyzetekre.
Valamelyik nap ismét szomorúság fogott el, és csakazértis jókedvet akartam, és sikerült! Mert mosolyt erőltettem az arcomra, és jöttek a pozitív gondolatok is! :) Mi határozzuk meg, hogy mit teszünk, mosolygunk, vagy szomorkodunk.

Magunk készítjük a szendvicseinket :)

“Egy építkezésen, amikor megszólalt a jelződuda, a mukások egy kupacba letelepedtek, hogy megebédeljenek. Sam minden alkalommal kinyitotta az ételhordóját és panaszkodni kezdett.
- Hogy a ménkű verje meg! Ez nem lehet igaz, már megint mogyoróvajas-lekváros kenyér. Utálom a mogyoróvajas-lekváros kenyeret!
Sam minden nap siránkozott a szendvicse miatt. Teltek a hetek, és a többi munkást már kezdte idegesíteni ez a nyafogás. Végül az egyik társa így szólt:
- Az ég szerelmére, Sam! Ha utálod a mogyoróvajat és a lekvárt, miért nem mondod meg az asszonynak, hogy valami mást készítsen?
- Milyen asszonynak? – felelte Sam. – Nincs feleségem, magam készítem a szendvicseimet.”
Mindannyian magunknak készítjük a szendvicseinket ebben az életben.”
(Dan Millman – A békés harcos útja)

Mi ketten

Ma délután gondoltam egyet, és beültünk Natival az autóba, átmenünk a közeli bevásárló-és szórakoztató központba, nézelődni. Ettünk egy fagyit, ittunk egy üdítőt, olyan "csajosan" jól éreztük magunkat. Nem sokszor fordul ez elő, hiszen ha nem veszünk semmit, akkor is az utiköltséget ki kell fizetni (nem mindig tudunk autóval menni, és az sem megy üresen :( ). Mindenesetre jól éreztük magunkat.

A mai nap is "Hófehérkézés" jegyében telt. Drága barátnőm, Kata ránk hagyományozta, pontosabban Natusnak adta az egész mesecsaládot, házastul, bútorostul, törpéstől... Ha láttál már boldog gyermeket, akkor nem csodálkozol azon, hogy mennyire örült neki a kis Tündér. Köszönjük szépen!

Tiszta ablakon át :)

Egy kis történet, melyet olvastam, és igencsak mosolyt csalt az arcomra:
"Egy fiatal, élete virágjában levő pár jómódú környékre költözik. Egy reggel, miközben reggeliznek, a feleség kipillant az ablakon, és meglát egy idősebb hölgyet, aki éppen a mosott ruhát teregeti ki a napra. Ezek a ruhák nem tűnnek túl tisztának. Úgy látom, nem igazán tudja, hogy kell mosni, vagy lehet, hogy csak többet kellene szánnia egy tisztességes mosóporra. - mondta az asszony a férjének. A férfi odanéz, és nem szól semmit. Ugyanez a beszélgetés zajlik le köztük minden alkalommal, amikor a szomszéd tereget: a fiatalasszony mindig tesz egy lekicsinylő, csípős megjegyzést. egy hónappal később megdöbben, amikor látja, milyen szép tiszták az asszony ruhái. Nézd, megtanult mosni. Végre vett egy tisztességes mosóport_ mondja a férjének. A férj végül megszólal, és csak ennyit mond: Ma előbb felkeltem, és lemostam az ablakainkat!"
Ez így van a mi életünkben is. Amit látunk, vagy meghallunk a másikból, az azon múlik, hogy milyen tiszta ablakon keresztül nézzük őt. :)

Gondolatok

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.

(Andrew Matthews – Élj vidáman!)

Mennyire igaz, hogy mi határozzuk meg a gondolatainkat. Napok óta keresem a helyem, és sokszor azon kapom magam, hogy rágódom dolgokon, elmúlt dolgokon. Aztán mérges leszek magamra, és hesegetem el ezeket a gondolatokat, új, pozitív dolgokat erőltetek magamra. És ez működik. Sokszor hallottam már, hogy boldog leszek, ha ezt vagy azt elérem, megcsinálom stb, pedig ez fordítva működik: megcsinálok ezt-azt, aztán boldog leszek. Egy példán szemléltetem (egyszerű, bugyuta dolognak tűnhet, mégis nekem bevált): amikor nem vagyok éppen a toppon, de helyzetbe akarom magam hozni, akkor kicsinosítom magam, felöltözöm szépen, kisminkelem magam, és rögtön jobban érzem magamat. Effektíve kívűlről hatok a belsőmre. Érdekes módon a mosollyal is így van. Ha elszomorodok, mosolyt erőltetek az arcomra, és pár perc múlva jobb kedvem van.
Ügyeljünk a gonolatainkra!

elgondolkodtató :)

Találtam egy érdekes idézetet:
„Az embernek két évre van szüksége, hogy megtanuljon beszélni, és 50 évre, hogy megtanuljon hallgatni.”
Ernest Hemingway

Állj meg egy pillanatra. Belegondoltál már abba, hogy naponta mennyi negatív és mennyi pozitív visszajelzés érkezik felénk? A legtöbb ember siet megfogalmazni negatív észrevételeit, miközben a jó cselekedetet természetesnek veszi, és nem ad pozitív visszajelzést embertársainak.

Alkalmazd ezt a néhány tippet egy teljes napon keresztül, és figyeld meg milyen fantasztikus élményben lesz részed:

Ne bírálj, ne ítélj, ne panaszkodj!
Az emberekben a pozitív értékeket észrevenni ugyanannyi energiába kerül, mint a negatívat. Keresd a jót az emberekben!
Határozd el, hogy a mai napon csak a pozitív dolgokra fogsz figyelni, és adj pozitív visszajelzést kollegáidnak, családodnak.
Ne idegeskedj apróságokon! Ne feledd, minden dolog annyi kárt hagy a fejedben, amennyire hagyod.
Mosolyogj, amikor emberekkel találkozol, akkor is, ha látszólag semmi okod sincs rá.
Őszintén érdeklődj a másik ember felől. Tégy fel kérdéseket, majd hallgass egy picit, és hagyd, hogy a másik elmondja érzéseit, gondolatait. Neked nincs más dolgod, mint figyelj és dicsérj!

“A bírálat olyan, mint a postagalamb. Mindig visszaszáll a feladójához.”

Dale Carnegie

Ezek most nem az én szvaimmal lettek megfogalmazva, de azt gondolom, hogy itt a helye. :)