Felelősség

Mit jelent felelősséget vállalni? Azt gondolom, hogy felelősek vagyunk mindazért, ami velünk történik, vagy amit mi okozunk.
Felelősség az, hogy ha tudjuk, hogy tudunk segíteni valakinek, akkor segítünk. Ha birtokában vagyunk bizonyos adatoknak, amelyekkel segíthetünk egy barátunknak, ismerősünknek, akkor megosztjuk vele ezeket az információkat.
Azt érzem, és látom, hogy egyre inkább felelős vagyok az életemért, és a környezetemben élőkért. Az elmúlt 3 hónapban hihetetlenül megváltozott az életem, és nagyon jól érzem magam. Jobb lett - mondhatni, hogy "tökéletes" lett a kapcsolatom a szüleimmel - a kapcsolatrendszerem. Jó így élni! Mindezt köszönöm a Páromnak, és L.R.H-nak.
Mindenkinek lehetősége van megfelelő adatokhoz jutni, és használni azokat. Igenis lehet kiegyensúlyozottan, és boldogan élni, minden nehézség ellenére. :)
Ha felelősek vagyunk az életünkért, akkor boldogan tudunk élni. :))))
Felelős vagyok a gyermekemért, Páromért, testvéremért, a szüleimért. Biztosítom a gyermekemnek azt, hogy bárhova is menjünk mindig tudja, hogy Rám számíthat, hogy bízhat bennem. Mindenben támogatom, és szeretem. Nem kritizálok, hanem segítek, segítem megtalálni a megoldást. Tudom, hogy minden megoldható.
Erősen érzem, hogy az én boldogságom, a kiegyensúlyozott életem komoly hatással van a Lányomra, mely által Ő is kiegyensúlyozottabb, boldogabb.

Ha magadon változtatsz...

Ha magadon változtatsz, egyre inkább változik minden körülötted. Ezt magam tapasztalom. Ahhoz, hogy máson változtass, szinte semmi esély, azonban, amikor magad változol, váloztatsz -akár csak a gondolkodásmódodon - minden megváltozik körülötted. Mondok egy példát: Aggódtam a kislányomért, hogy miután az apjától hazajön, kéthetente, eléggé letargikus néhány napig. Az apjával próbáltam beszélni erről, de nem lett eredménye - legalábbis nem jó értelemben vett eredménye -, így magam kellett változtassak, hogy a gyermek és az apja is változzon. Natinak realitást adtam arról, hogy vannak családok, akik együtt élnek(Anya, Apa, Gyerekek), és vannak, akik nem élnek együtt, de attól mindkét szülő az marad neki, aki. Elmondtam, hogy mindenki maga dönt arról, hogy kivel él, és hogyan. Láss csodát! Rögtön másképpen jött haza az apjától a következő alkalommal. :) Pedig Ők nem változtak, csak én döntöttem úgy, hogy másképpen csinálok valamit. :) Érdemes volt. :)
A változás jó, és szükséges. :)
Szép napot kívánok!

A lehetetlen nem létezik

Oly sokszor hallottam, és nagyon egyetértek a következővel:
"A lehetetlen nem tény, hanem vélemény" illetve, "Amit az emberi elme el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani".
Saját életem a legjobb példa erre. :) Rengeteg hátráltató dolog volt körülöttem, ami egyértelműen arra utal, hogy balgaság lenne elköltöznöm a "biztos fészkből". Azonban nem volt lehetetlen, sőt! Amit szerettünk volna, megvalósult, és egyre több és több álmunk, célunk van, hiszen látjuk, tapasztaljuk, hogy minden csak döntés kérdése. Eldöntöttük, cselekszünk, tesszük a dolgunkat, és egyre boldogabbak és boldogabbak vagyunk. :)

Kihívások: az éltető eleme életemnek

Az elmúlt időszakban rengeteg minden megváltozott körülöttem. Arra kellett rájönnöm, hogy imádom a kihívásokat, ezek éltetnek, erőt adnak. Találtam munkát, nem is akármilyet, abszolút kihívás teljesíteni a feladatkörömet. "Új" családom, otthonom van.
Fantasztikusan jól érzem magam. Tervezek, újabb és újabb álmaim válnak valóra, és egyre több célom van az életben. Egy, a sok közül: gépírást tanulok. Egyre jobban megy a 10 ujjas írás. :)Tervezem, hogy megtanulok angolul, angol könyveket olvassak... Szóval most érzem jól magam, ezerrel ÉLEK! :)))))))))

"Új" élet

Szeretem az "új" életemet. Újra igazán jól érzem magam. Ismét a saját életemet tudom élni, végre újra "felnőtt" tudok lenni. Élvezem, hogy én hozom-viszem Natit az oviba, hogy saját háztartásom van, minden apró-cseprő dologgal együtt.
Jó, hogy ilyen szuper párra leltem, és a gyermekemmel igazi családot alkotunk. Elmo is "családtag" lett az új, közös életünkben.
Szép az élet! Tartsuk be a játékszabályokat, és mindenki jól érzi magát :)

Költözés

Elég hirtelen változott meg minden. Több, mint nyolc hónapja vagyunk együtt a párommal, és többször szóba került az összeköltözés, de a kivitelezés váratott magára. Január óta gyakrabban - miután a munkahelyem két óra(oda-vissza 4 óra) utazásnyira van innen, Diósdról - került szóba. Aztán hirtelen, két héttel ezelőtt s.o.s. dönteni kellett. Egy hét alatt sikerült albérletet találni, és ezen a hétvégén folyik a tényleges költözés. A párom már egy hete ott lakik a bérelt lakásban, én még az óvoda intézése miatt maradtam egy hetet. Aztán az is pont jól jött, hogy Nati ezen a hétvégén apukájánál van, így gyorsabb valamivel a történet.
Sikerült óvodát is találni, és a sors érdekessége, hogy egy olyan kislány helyére sikerült felvételt nyerni, aki szintén Natália volt. Pillangó helyett szívecske lesz Natus jele, és Méhecske csoport helyett Csiga csoportba került, 31 fő helyett 22 fős csoportba. :)
Mit is mondjak... Tudtam, hogy az előrejutás gyökeres változtatással, és lemondásokkal jár, mégis eléggé furcsa ezt így, most átélnem. Mindenesetre örülök, hogy végre "igazi" családként élhetünk. A továbbiak pedig úgyis ezután mutatják meg, hogy jól döntöttünk-e. Új kezdet, új élet! Hajrá! :)))

Minden nézőpont kérdése

Már több, mit egy hónapja dolgozom az új munkahelyen. Nem tudom azt mondani, hogy ez így jó. Azt tudom, hogy most ez van, de változtatnom kell rajta. Tisztában vagyok azzal, hogy a sorsunkat mi alakítjuk, és a gondolatokat senki más nem tölti a fejünkbe, azokról is mi döntünk. Újra olvasom a Reggeli ambícióbombákat Zig Ziglartól (Az vagy, amire gondolsz). Eléggé megvisel a napi 4 óra utazás. A 8 óra munka nem is annyira megterhelő. Azt viselem nehezen, hogy egyik kiszolgáltatottságból a másikba kerültem. Ezt egy kicsit kifejtem: eddig az volt a gond, hogy nem tudtam eltartani magunkat, mert nem volt munkám. Most van munkám, de mégis segítségre szorulok, mert Natit se vinni, se hozni nem tudom az oviból. Ez mélységesen rosszul érint. Ahogy teltek a napok egyre inkább arra jöttem rá, hogy egyet léptem előre, de sokszorosát vissza. Van ugyan munkám, de még fizetést nem kaptam (mert a munkaügyi központtól csak 28-án kaptam meg a papírjaimat, melyet csak 31-én tudtam odaadni a munkahelyen). Jó, ha a jövő héten lesz fizetésem. Szóval egy dolog megoldódott, de sokkal több probléma jött helyette. Ilyenkor kell az embernek mérlegelnie. Megéri-e ez az egész?! A gyerekemre alig jut időm, a páromról nem is beszélve. Ténylegesen rosszabb lett a kapcsolatom azokkal, akiket szeretek. Ezt felismerve rá kell jönnöm a dolgok helyrehozatalára, ennek az állapotnak a javítására. Hála a páromnak, tisztul a kép, de még sokat kell dolgozni rajta, mert még homályos.